Sztereó // Agócs Márton (Aurevoir.)

Nincs olyan aspektusa a zenének (legyen szó a ritmusról, a dallamról, a formáról vagy éppen a többszólamú szerkesztésről), amellyel kapcsolatban Bach művei ne a legmagasabb rendű példákat kínálnák a kései utókor számára, a polifon komponálás (vagyis több szólam egyidejű összehangolásának) technikájában azonban vitathatatlanul ő tartják minden idők legnagyobb mesterének. Ezt már a kortársai is így gondolták (még ha sokan ellenszenvvel viseltettek is e képessége iránt), a halálát követő generációk pedig azonnal mintaként kezdtek tekinteni fúgáira, kánonjaira és egyéb többszólamú struktúráira. Az előadásban a bachi polifónia titkainak eredünk nyomába, hogy megpróbáljuk megérteni e zenei gondolkodás működésmódját (de legalábbis felmérni a jelentőségét és a nagyságát).

A mi Bábelünkben kerüljük a zűrzavart és nem építünk tornyot. Pont fordítva: lebontunk egy szöveget, hogy felépítsünk egy közös nyelvet. A novemberi alkalmon Lars Saabye Christensen egy eddig még magyarra nem fordított szövege nyomán. A részvételhez nem kell izlandiul, feröeriül, norvégul vagy éppen dánul, észtül, finnül vagy svédül tudni. Elég, hogy ezeket a nyelveket Patat Bence műfordító ismeri és fordítja. Bence mellett az est állandó moderátora Száraz Eszter szerkesztő-rendező.