„A „Szent Johanna” nem sorolható be egykönnyen a hagyományos műfaji kategóriákba. Főhőse kétségtelenül az új kor egyik legtisztább tragikus hőse, története a „koránjött új” tragédiájának típusa. Bernard Shaw Johanna alakjában a forradalmárt ábrázolja, aki vét a korabeli meggyőződés, erkölcs és jogi rend ellen.
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Last event date: sobota, 18. máj 2013, 19:00
Szent Johanna - Szatirikus tragédia
„A „Szent Johanna” nem sorolható be egykönnyen a hagyományos műfaji kategóriákba. Főhőse kétségtelenül az új kor egyik legtisztább tragikus hőse, története a „koránjött új” tragédiájának típusa. Bernard Shaw Johanna alakjában a forradalmárt ábrázolja, aki vét a korabeli meggyőződés, erkölcs és jogi rend ellen.
Témája valóban sajátos ellentmondást rejt magában, azt, hogy a tragikus hős, szinte teljesen magában áll, környezete nem képes felemelkedni a tragikai hangvételhez szükséges magaslatra. Shaw azt mondja, hogy az istenek nevetnek itt a gyilkosokon és ezt a nevetést is tolmácsolni kell. Ezért ábrázolja szatirikus módszerrel alakjainak nagy részét. Így áll elő az a helyzet, hogy Shaw drámájában a metszően ironikus nevetés a legmagasabb fokú tragikai pátosz lenyűgöző hatásával váltakozik. Tragédia hát a „Szent Johanna”, vagy melodráma, aminek a korabeli kritika minősítette? Ha figyelmesebben megnézzük a szatirikus ábrázolás funkcióját Shaw drámájában azt kell látnunk, hogy igen is tragédia. E tragédia azonban sajátos módon, a szatirikus ábrázolási elemeken keresztül valósul meg.”
Mészáros István hajdani kritikájából
G. B. Shaw műve a Szent Johanna a hit erejéről szól. A független, a belülről, a felismert igazság erejéből táplálkozó hit tragikus diadaláról.
Széttekintünk a világban, szűkebb, tágabb környezetünkben, és letaglóz a hit hiánya. A hit nélküli lét, a nihilizmus apoteózisát éljük.
Shaw műve, világítótorony fényeként hasít a sötétségbe. Ezért jelent ma hatalmas és rendkívüli kihívást színésznek, rendezőnek, nézőnek, mint érintett közeg tagjainak e világítótorony közös megépítése az egri színpadon.
Blaskó Balázs
rendező
Ruff Orsolya és Szeder Kata KultúrFlipper estjein mátrixépítő játékba hívunk az ISON-ba. Oda-vissza adogatva a labdát művészeti, társadalomtörténeti, történelmi és popkulturális referenciák között bolyongva vizsgálunk meg közelebbről is egy-egy sokrétű jelenséget.
A Dalszerelőműhely hatodik évadának kezdetén rárúgjuk az ajtót a poptörténelem múltjának hatalmas csarnokára. Egy ujjgyakorlatként kitalált gitár-riff, egy elveszettnek hitt, hiperérzelmes szerelmes vers, egy hattagú rockzenekar, amely az első albumára készül – ezekből az alapösszetevőkből jött létre minden idők legjobb rock-dalainak egyike (sőt ne fukarkodjunk a minősítéssel: minden idők legjobb dalainak egyike), a „Sweet Child O’ Mine”.
Az igazán meglepő dolgok olyankor születnek, amikor két látszólag külön világ találkozik. Mint amikor két idegen apránként megtalálja egymásban a közös pontokat, ismeretséget kötnek és létrehoznak egy addig ismeretlen világot: a barátságot. A zene és az irodalom esetén hívjuk ezt most szinapszisnak. A szinapszisok olyan sejtek közötti kapcsolódási helyek, amelyeken keresztül az ingerület egyik sejtről a másikra terjed. Ez igen gyakran oda és vissza történik, pont mint két egymásra reagáló művészeti ág. A projektben ezt a reakciót szemlélhetjük közösen Süveg Márk (Saiid) és Wunderlich Márton produkcióján keresztül, ahol Bach szólóhegedűre írt művei, Saiid szövegei és Pilinszky János versei improvizatív formában együtt alakítják két művészeti ág történetének dramaturgiáját.
„Én valami igazat keresek…” Kurtág zeneszerzői gondolkodása Fazekas Gergely előadása
Ez az írásműhely azoknak szól, akik szeretnék megtapasztalni a terápiás írás működését és hatásait, de nem szeretnének egyedül lenni ebben.
• Velünk van a baj, ha szeretünk horror filmeket nézni vagy el tudunk merülni egy rettegést keltő videójátékban? • Miért…
položka/y v košíku
celkom:
Váš časový limit na nákup vypršal. Prosím, znova vložte vstupenky do košíka.
