Kaviár és lencse

A Dalszerelőműhely hatodik évadának kezdetén rárúgjuk az ajtót a poptörténelem múltjának hatalmas csarnokára. Egy ujjgyakorlatként kitalált gitár-riff, egy elveszettnek hitt, hiperérzelmes szerelmes vers, egy hattagú rockzenekar, amely az első albumára készül – ezekből az alapösszetevőkből jött létre minden idők legjobb rock-dalainak egyike (sőt ne fukarkodjunk a minősítéssel: minden idők legjobb dalainak egyike), a „Sweet Child O’ Mine”.

Ruff Orsolya és Szeder Kata KultúrFlipper estjein mátrixépítő játékba hívunk az ISON-ba. Oda-vissza adogatva a labdát művészeti, társadalomtörténeti, történelmi és popkulturális referenciák között bolyongva vizsgálunk meg közelebbről is egy-egy sokrétű jelenséget.

• Velünk van a baj, ha szeretünk horror filmeket nézni vagy el tudunk merülni egy rettegést keltő videójátékban? • Miért ragadja meg a fantáziánkat az ismeretlen és lehet-e valami rettenetes egyben szép és elgondolkodtató is? • Mi késztet minket egy Fűrész, Az emberi százlábú vagy Nosferatu típusú film megnézésére? • Miért ülünk le játszani egy Resident Evillel vagy épp egy Silent Hillel? A horror egy olyan abszurd kulturális jelenség, amely bár alapvetően a normalitás határait feszegeti és megbénítja a befogadót, mégis képes tömegeket magával ragadni. Az előadásban többek között a fenti kérdéseket vizsgáljuk meg, különféle filmes és játékos példákon keresztül.