Bergman: PERSONA

Vannak slágerek, vannak megaslágerek, vannak gigaslágerek, és van az „All I Want For Christmas Is You”. Mariah Carey 1994-es dala társadalomtörténeti szempontból éppúgy izgalmas jelenség (miért ezt, és csakis ezt hallgatja a teljes glóbusz minden karácsonykor?), mint gazdaságtörténeti perspektívából (a dal egymagában több mint 100 millió dollár jogdíjbevételt termelt az elmúlt három évtizedben), a Dalszerelőműhely retro-szekciójában azonban kifejezetten művészi kérdések mentén fogjuk vizsgálni.

A foci lelkesít, felemel és nyomorba dönt, kirobbant mindenféle felgyülemlett-elhasznált-fojtogató rosszat, átsegíthet nehéz időszakokon, jelenthet kiemelkedési lehetőséget annak aki játsza, lehet szerelem, szabad imádni és utálni, közösségeket kovácsolhat össze, erősíti a valahová tartozás érzését. A foci olyan mint az irodalom, meg a zene, meg minden ami szép: élni, megkapaszkodni segít. A foci az egyik legfontosabb nem fontos dolog. Neuralgikus pont és nosztalgia forrása. Létmetafora. És persze mindenki ért hozzá.

A Dalszerelőműhely hatodik évadának kezdetén rárúgjuk az ajtót a poptörténelem múltjának hatalmas csarnokára. Egy ujjgyakorlatként kitalált gitár-riff, egy elveszettnek hitt, hiperérzelmes szerelmes vers, egy hattagú rockzenekar, amely az első albumára készül – ezekből az alapösszetevőkből jött létre minden idők legjobb rock-dalainak egyike (sőt ne fukarkodjunk a minősítéssel: minden idők legjobb dalainak egyike), a „Sweet Child O’ Mine”.