Zsótér Sándor sokadik „Lír” királya ezúttal a tőle megszokott komplex szimbólumok szövevényes, de profán csavarokkal egymásba fonódó rendszerét legfőképpen egy célra áldozta: hogy a Színművészeti Egyetem egyik végzős osztályát komoly fizikai és szellemi terhek elviselésére megtanítsa, hogy bármilyen helyzetben képesek legyenek szabadon és koncentráltan alkotni.
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2009. július 12. vasárnap, 18:00
Zsótér Sándor eredetileg a Színművészeti Egyetem kertjébe helyezte el Lír című előadását. Így a végzős osztály tagjai szó szerint beleásták magukat Lear király tragédiájába. A Lír helyszíne két sírgödör, amelyet a szereplők hol ásnak, hol betemetnek. " A helyszín adottságai azonban nem merülnek ki ebben a következetesen végigvitt, egyszerűen megfejthető ötletben. A végzős hallgatók magától értetődően használják fel a kezük ügyébe kerülő "kellékeket" (ásókat, fákat, faleveleket, slagot, földet), így a hely nem csak temetőként, de a családi idill egyik lehetséges helyszíneként, kertként is működik, sőt magát a Természetet is beidézi az előadásba. A szereplők ruhatáruk megkopott darabjait viselik: földtúrásra alkalmas mackónadrágot, kapucnis pulóvert, szigetelőszalaggal összeragasztott tornacipőt. A szabadtéri előadás színpad, hangosítás és világítás híján minden színpadiasságot nélkülöz: visszatér a természetbe. A szereplők bemocskolódnak a frissen ásott földdel, faleveleken üzennek egymásnak. Zsótér Sándor nem mindennapi feladat elé állítja a színinövendékeket, akiknek színpadi eszközök segítsége nélkül, komoly fizikai munka végzése közben kell helyt állniuk.
Az igazán meglepő dolgok olyankor születnek, amikor két látszólag külön világ találkozik. Mint amikor két idegen apránként megtalálja egymásban a közös pontokat, ismeretséget kötnek és létrehoznak egy addig ismeretlen világot: a barátságot. A zene és az irodalom esetén hívjuk ezt most szinapszisnak. A szinapszisok olyan sejtek közötti kapcsolódási helyek, amelyeken keresztül az ingerület egyik sejtről a másikra terjed. Ez igen gyakran oda és vissza történik, pont mint két egymásra reagáló művészeti ág. A projektben ezt a reakciót szemlélhetjük közösen Süveg Márk (Saiid) és Wunderlich Márton produkcióján keresztül, ahol Bach szólóhegedűre írt művei, Saiid szövegei és Pilinszky János versei improvizatív formában együtt alakítják két művészeti ág történetének dramaturgiáját.
• Velünk van a baj, ha szeretünk horror filmeket nézni vagy el tudunk merülni egy rettegést keltő videójátékban? • Miért ragadja meg a fantáziánkat az ismeretlen és lehet-e valami rettenetes egyben szép és elgondolkodtató is? • Mi késztet minket egy Fűrész, Az emberi százlábú vagy Nosferatu típusú film megnézésére? • Miért ülünk le játszani egy Resident Evillel vagy épp egy Silent Hillel? A horror egy olyan abszurd kulturális jelenség, amely bár alapvetően a normalitás határait feszegeti és megbénítja a befogadót, mégis képes tömegeket magával ragadni. Az előadásban többek között a fenti kérdéseket vizsgáljuk meg, különféle filmes és játékos példákon keresztül.
Ruff Orsolya és Szeder Kata KultúrFlipper estjein mátrixépítő játékba hívunk az ISON-ba. Oda-vissza adogatva a labdát művészeti, társadalomtörténeti, történelmi és popkulturális referenciák között bolyongva vizsgálunk meg közelebbről is egy-egy sokrétű jelenséget.
Akár gyerekek vagyunk, akár felnőttek a zenés színház elbűvöl, magbabonáz, fogva tart 😍 Néhányan ezeken a dalokon nőttünk fel, másokat…
„Én valami igazat keresek…” Kurtág zeneszerzői gondolkodása Fazekas Gergely előadása
A Dalszerelőműhely hatodik évadának kezdetén rárúgjuk az ajtót a poptörténelem múltjának hatalmas csarnokára. Egy ujjgyakorlatként kitalált gitár-riff, egy elveszettnek hitt,…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
