A helyszín egy borbélyüzlet, később egy külvárosi bálterem, a szereplők pedig jellegzetes példái annak a népségnek, mely franciásan affektál ugyan, de a civilizációból semmi más nem ragadt rá, csak az olcsó parfüm, amivel bárdolatlanságát igyekszik leplezni.
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2011. június 2. csütörtök, 19:00
Ion Luca Caragiale: Karnebál
(Réz András fordítása alapján írta Parti Nagy Lajos)
A Karnebál változatos szerelmi bonyodalmak, csalások és félreértés-szülte helyzetek sokasága által rántja le a leplet a 19. század végi Bukarest lepukkant külvárosi világáról. A helyszín egy borbélyüzlet, később egy külvárosi bálterem, a szereplők pedig jellegzetes példái annak a népségnek, mely franciásan affektál ugyan, de a civilizációból semmi más nem ragadt rá, csak az olcsó parfüm, amivel bárdolatlanságát igyekszik leplezni.
Mint minden olyan darab esetében, mely szorosan kötődik ahhoz a társadalmi közeghez, melyről mesél, Caragiale szövegei idegen nyelvre alig fordíthatóak. A bohózati helyzetek és a kiváló komikus karakterek mellett a román szerző darabjaiban a komikum legfontosabb forrása az az összetett nyelvi közeg, mely a kor robbanásszerűen fejlődésnek induló Bukarestjét jellemezte. Román, görög, török és eltorzított francia szavakból álló beszéd ez, melynek éppen a történeti háttér hiánya miatt szinte egyetlen más nyelvben sincsen megfelelője. A Tamási Áron Színház előadásához az alkotók Parti Nagy Lajos Kossuth-díjas magyarországi költő bravúros nyelvi leleményekkel teli átdolgozását választották alapul, mely Réz Pál fordítása alapján készült. Parti sikerrel emeli be Caragiale szövegébe a jelenkor magyar nyelvének sajátos torzulásait, és sikerrel kombinálja azokat a Caragiale-i szöveg franciás szófordulataival, olyan meghökkentő és komikus nyelvezetet teremtve ezáltal, mely egyaránt sikerrel szolgálja a darab bohózati és társadalom-szatírai jellegét.
Az előadás rendezője, Alexandru Dabija a bukaresti Odeon Színház vezető rendezője, Silviu Purcăretevel, Mihai Măniuţiuval, Tompa Gáborral, Victor Ioan Frunzăval, Dragoş Galgoţiuval együtt tagja annak az 1980-as évek elején felnőtt rendező-generációnak, melynek munkássága nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a romániai színjátszás mára Európa egyik legjelentősebb színházi kultúrájává váljék. Caragiale aktualitásáról a rendező így nyilatkozik: A megtévesztettség érzésével nap mint nap találkozhatunk mi is. Politikai, társadalmi, és gazdasági szédületben él az egész mai világ. Folyton úgy érezzük, el vagyunk tévedve, nincs kilátás, nem tudjuk, melyik a helyes irány. De azért és ez nagyon is jellemző csak nyomjuk a dumát. Tenger sokat fecsegünk.
Az igazán meglepő dolgok olyankor születnek, amikor két látszólag külön világ találkozik. Mint amikor két idegen apránként megtalálja egymásban a közös pontokat, ismeretséget kötnek és létrehoznak egy addig ismeretlen világot: a barátságot. A zene és az irodalom esetén hívjuk ezt most szinapszisnak. A szinapszisok olyan sejtek közötti kapcsolódási helyek, amelyeken keresztül az ingerület egyik sejtről a másikra terjed. Ez igen gyakran oda és vissza történik, pont mint két egymásra reagáló művészeti ág. A projektben ezt a reakciót szemlélhetjük közösen Süveg Márk (Saiid) és Wunderlich Márton produkcióján keresztül, ahol Bach szólóhegedűre írt művei, Saiid szövegei és Pilinszky János versei improvizatív formában együtt alakítják két művészeti ág történetének dramaturgiáját.
Ruff Orsolya és Szeder Kata KultúrFlipper estjein mátrixépítő játékba hívunk az ISON-ba. Oda-vissza adogatva a labdát művészeti, társadalomtörténeti, történelmi és popkulturális referenciák között bolyongva vizsgálunk meg közelebbről is egy-egy sokrétű jelenséget.
A Dalszerelőműhely hatodik évadának kezdetén rárúgjuk az ajtót a poptörténelem múltjának hatalmas csarnokára. Egy ujjgyakorlatként kitalált gitár-riff, egy elveszettnek hitt, hiperérzelmes szerelmes vers, egy hattagú rockzenekar, amely az első albumára készül – ezekből az alapösszetevőkből jött létre minden idők legjobb rock-dalainak egyike (sőt ne fukarkodjunk a minősítéssel: minden idők legjobb dalainak egyike), a „Sweet Child O’ Mine”.
„Én valami igazat keresek…” Kurtág zeneszerzői gondolkodása Fazekas Gergely előadása
Ez az írásműhely azoknak szól, akik szeretnék megtapasztalni a terápiás írás működését és hatásait, de nem szeretnének egyedül lenni ebben.
Akár gyerekek vagyunk, akár felnőttek a zenés színház elbűvöl, magbabonáz, fogva tart 😍 Néhányan ezeken a dalokon nőttünk fel, másokat…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
