ISON. A kultúrnappali.

Program


Cseresznyéskert
8

Cseresznyéskert

Georges Banu, a kortárs színház kiemelkedő kritikusa és elemzője így ír nagyszerű könyvében, a Színházunk, a Cseresznyéskertben: „Csehov lassan írja a Cseresznyéskertet, moszkvai megrendelőinek legnagyobb kétségbeesésére, akik táviratokkal ostromolják.  több

Nincs aktuális előadás

Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!

Utolsó előadás dátuma: 2013. május 15. szerda, 19:00

A lassúság egyik oka, hogy az alkotó egy ciklus végéhez érkezett. »A Cseresznyéskert után már nem fogok többé úgy írni, ahogy eddig«, írja. Miközben Jaltában a tengert kémleli, tudja, hogy végső művét, egyben végrendeletét veti papírra. A Cseresznyéskertnek kettős szerepet szánt: egy írói pálya összefoglalását és egy életrajz lezárását.

A darabban szereplő cseresznyefák már semmilyen gazdasági hasznot nem hoznak, hiszen még az aszalt cseresznye régi receptje is elveszett, mondja Firsz, az öreg szolgáló – így már csak a múló szépség forrásául szolgálnak. Csehov teljesen »feleslegesnek« minősíti a kertet pénzügyi szempontból, anélkül, hogy szimbolikus értékét ez bármennyire is csorbítaná. Sőt, talán még inkább növeli, hiszen mentesül minden más célszerűség terhétől. A cseresznyefák, amelyeket elkezdenek kivágni – még mielőtt a kiutasított tulajdonosok elvonultak volna, még mielőtt holttesteik kihűltek volna, – egy ritmusváltás világos tünetei: a történelem felgyorsul, a vágyak sietősek, a győzőknek nincs pazarolni való idejük. A cseresznyéskert pusztulása jövendő gaztetteket vetít előre, gyilkosságokat, katasztrófákat, hiszen Csehov mondja: »előbb a fákat vágják ki, aztán a fejeket vágják le«”.



„Minden test megtartja egyenes vonalú, egyenletes mozgását, vagy nyugalmi állapotát mindaddig, amíg egy másik test vagy mező mozgásállapotát meg nem változtatja. Ez a tehetetlenség törvénye. Minden ember megtartja egyenes vonalú, egyenletes életét, vagy nyugalmi állapotát mindaddig, amíg egy másik ember (test) vagy aura életállapotát meg nem változtatja. Akkor ez az emberi tehetetlenség törvénye. Engem az érdekelne, hogy mitől mozog a másik test? Ki az, aki képes önmagától mozogni? Az ő energiája miből keletkezik? Továbbá az, hogy egy-egy mozgásállapot változás mennyi kopást okoz azokban a testekben? És hány mozgásállapot változást bír ki egy ember (test)? Vagy nincs szabály? Az anyag minőségétől függ minden? Mi van, ha nincs mozgásállapot változás? Akkor nem mozog semmi (senki) sem? Akkor mitől múlik el az ember mégis?

Az idő nem fizikai egység, emberi találmány. Nincs tömege, nincs formája, íze vagy színe. Csak egy ritmikus beosztás a halál mérőszalagján. Mindenki máshogy kezeli. Van, aki fél tőle; van, aki szembemegy dacból; van, aki rá akar ülni; van, aki elcsalná; van, aki úgy csinál, mintha nem lenne; van, aki megpróbálja kihasználni; és van, akit már régen legyőzött. Kevés van, aki tudomásul veszi. Kinek van igaza? Idővel kiderül?” (Dömötör Tamás)

Ajánlatunk


• Velünk van a baj, ha szeretünk horror filmeket nézni vagy el tudunk merülni egy rettegést keltő videójátékban? • Miért ragadja meg a fantáziánkat az ismeretlen és lehet-e valami rettenetes egyben szép és elgondolkodtató is? • Mi késztet minket egy Fűrész, Az emberi százlábú vagy Nosferatu típusú film megnézésére? • Miért ülünk le játszani egy Resident Evillel vagy épp egy Silent Hillel? A horror egy olyan abszurd kulturális jelenség, amely bár alapvetően a normalitás határait feszegeti és megbénítja a befogadót, mégis képes tömegeket magával ragadni. Az előadásban többek között a fenti kérdéseket vizsgáljuk meg, különféle filmes és játékos példákon keresztül.

A Dalszerelőműhely hatodik évadának kezdetén rárúgjuk az ajtót a poptörténelem múltjának hatalmas csarnokára. Egy ujjgyakorlatként kitalált gitár-riff, egy elveszettnek hitt, hiperérzelmes szerelmes vers, egy hattagú rockzenekar, amely az első albumára készül – ezekből az alapösszetevőkből jött létre minden idők legjobb rock-dalainak egyike (sőt ne fukarkodjunk a minősítéssel: minden idők legjobb dalainak egyike), a „Sweet Child O’ Mine”.

Az igazán meglepő dolgok olyankor születnek, amikor két látszólag külön világ találkozik. Mint amikor két idegen apránként megtalálja egymásban a közös pontokat, ismeretséget kötnek és létrehoznak egy addig ismeretlen világot: a barátságot. A zene és az irodalom esetén hívjuk ezt most szinapszisnak. A szinapszisok olyan sejtek közötti kapcsolódási helyek, amelyeken keresztül az ingerület egyik sejtről a másikra terjed. Ez igen gyakran oda és vissza történik, pont mint két egymásra reagáló művészeti ág. A projektben ezt a reakciót szemlélhetjük közösen Süveg Márk (Saiid) és Wunderlich Márton produkcióján keresztül, ahol Bach szólóhegedűre írt művei, Saiid szövegei és Pilinszky János versei improvizatív formában együtt alakítják két művészeti ág történetének dramaturgiáját.

Ajánló


Akár gyerekek vagyunk, akár felnőttek a zenés színház elbűvöl, magbabonáz, fogva tart 😍 Néhányan ezeken a dalokon nőttünk fel, másokat…

Ruff Orsolya és Szeder Kata KultúrFlipper estjein mátrixépítő játékba hívunk az ISON-ba. Oda-vissza adogatva a labdát művészeti, társadalomtörténeti, történelmi és…

„Én valami igazat keresek…” Kurtág zeneszerzői gondolkodása Fazekas Gergely előadása

Figyelem! A vásárlási időkorlát hamarosan lejár!
becsült lejárati idő:
00:00

tétel a kosárban

összesen:


Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!